trió alaposan megdolgoztatta a rangos tenisztornákon használatos, sportradarnak keresztelt szerkezetet, amely a lövések sebességének átlagát volt hivatott mérni. Az előzetes várakozásoknak megfelelően az üres kapura tizenegy méterről leadott löketek legtöbbje legalább 125 kilométer per órás sebességgel vágódott a hálóba, ám Huszti túltett a vetélytársain, s szinte mindegyik próbálkozása után 130 km/h feletti értéket mutatott a műszer - a rekord a nemzetközi szinten is kiválónak minősülő 136 km/h volt.

- Már régóta furdalt a kíváncsiság, hogy vajon mekkora erővel tudom megrúgni a labdát. Bevallom őszintén, magam is meglepődtem az eredményemen, de azonnal hozzáteszem, sokkal fontosabb a lövés pontossága, mint az erőssége - véleményezte a teljesítményét Huszti a hetilapnak.

A három játékos nagyon élvezte a szétlövést”, s ha csak egy kicsit is sikerült javítaniuk, úgy örültek, mintha éles mecscsen szereztek volna sorsdöntő gólt.

- Jó eredményt értem el, de természetesen bármikor elcserélném a legerősebb rúgásomat egy aprócska bajnoki találatért - mondta a Blikknek a verseny második helyezettje, Tőzsér Dániel. A középpályás egyébként akkor is bődületes erővel küldte a hálóba a labdát, amikor már Kemenes Szabolcs, az FTC kapusa is a gólvonalon állt, érdekesség viszont, hogy a többiek alaposan visszaestek.

- A szabadrúgásoknál nemcsak a lövés erőssége, hanem a technika is számít, hiszen túl kell járni az ellenfél eszén, persze azért a kettőt ötvözni is lehet.
Budovinszky Krisztián végül a harmadik lett, de a teljesítménye alig maradt el Tőzsérétől.

- Sokat gyakorolom a szabadrúgásokat, éppen ezért tapasztalatból mondhatom, nemcsak az erő, hanem a pontosság is nagyon sokat számít. Persze azért megnyugtató érzés, hogy nem lövök gyengéket - magyarázta Budovinszky