Három meccs, három vereség: ez a Hannover '96 idei mérlege. Így nem csoda, ha Huszti Szabolcs nem a legvidámabb hangulatban érkezett a Norvégia elleni Eb-selejtezőre készülő válogatott találkozójára. Pedig neki össze kell szednie magát, véleményünk szerint ő lesz az egyik meghatározó ember a norvégok ellen.

Werder Bremen 2–4, Hertha BSC 0–4, Alemannia Aachen 0–3. Még tovább ront a statisztikán, hogy a brémaiak és az újonc aacheniek elleni derbit Hannoverben rendezték, mégsincs pontja a Peter Neururer edzette Hannovernek. Akárcsak a nyitó meccsen, a harmadik találkozón is Huszti Szabolcs kapta a Kicker című szaklaptól a legjobb osztályzatot a hannoveriek közül, kérdés, ez vigaszt jelenthet-e…

„Magam is úgy érzem, nem megy rosszul a játék, de a személyes sikerek nem érnek túlságosan sokat, ha a csapat rendre vereséget szenved – mondta Huszti Szabolcs. – Nagy reményekkel érkeztem Hannoverbe, éreztem, hogy számítanak rám, egyértelműen úgy tűnt a klub reakcióiból, hogy jó üzletet kötöttek előző klubommal, a francia Metzcel. Azt hiszem, most sem bánták meg, de az elkeserítő, hogy ilyen gyengén rajtoltunk. Érzem, hogy bíznak bennem, hogy elégedettek velem, de győzelmek nélkül – érthetően – hiányérzet van az emberben.”

Huszti Szabolcs úgy vélte: a francia bajnokság valamivel gyorsabb, mint a német, kevesebb hely van a játékra, gyorsabban passzolnak, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy a Bundesligában könnyű futballozni. Ezzel együtt úgy véli, lépésről lépésre halad előre, a Fradi után Franciaországban egy gyorsabb tempójú futballt kellett megtanulnia, és 23 évesen az öt legnagyobb bajnokságból már a másodikban próbálhatja ki magát.

„Három-négy év múlva lehetek igazán a legjobb formában, addigra lehetek kellően tapasztalt. Nem tudom, mit hoz a jövő, de nem szabad hirtelen túl nagyot ugrani, fokozatosan érdemes egyre feljebb és feljebb jutni. Hogy mi a cél? Az angol vagy a spanyol bajnokságban szerepelni nagy dolog lenne, hozzám az utóbbi áll közelebb, de majd meglátjuk. Szerintem viszonylag fiatalon az sem kis dolog, hogy már hússzoros válogatott vagyok.”

A népszerűségnek néha átka is van: az egyik német lap például azt írta, Huszti Szabolcs volt a csapatkapitánya a válogatottnak Ausztriában, ehhez Hannoverben mindenki gratulált neki, ő pedig mindenkinek elmondta, valójában Dárdai Pál karján volt a karszalag. De a grazi győzelem helyesen jelent meg, az azért járó elismerésből pedig kiderült, a Bundesligában is nyomon követik a válogatott teljesítményét.
Norvégia?

Huszti Szabolcs, akárcsak a többi kerettag, nagyon szeretne győzni, a szurkolókat újra a csapat mellé állítani.

„Az osztrákok legyőzése után érezni a drukkerek fokozott elvárását – mondta a középpályás. – Azt gondolom erről, hogy a közvéleménynek mindig a csapat mellett kell állnia, akármi is az eredmény. Tudjuk, hogy ez rajtunk múlik, de ha leülök a kézilabdázók meccsét megnézni, vagy az úszó Európa-bajnokságot, a legtermészetesebb, hogy a magyaroknak szurkolok. A futballban ez nincs mindig így, tudom, sokat csalódtak az emberek, de külföldön úgy gondolkodnak: ha köpködjük, attól nem lesz jobb. De azon vagyunk, hogy nyerjünk. Szeretnénk együtt örülni azokkal, akik drukkolnak nekünk.”