Az öltözőből kijövet Huszti Szabolcs csak annyit kért, hadd üdvözölje a mamát és a többieket, aztán boldogan nyilatkozik. Így is tett, előbb csók az utóbbi időben ritkán látott családnak, majd következhetett a kérdezz-felelek.
– Kezdjük ott, hogy kivonultak a pályára, és körbenéztek az Üllői úton.

– Méghozzá tágra nyílt szemekkel… – vágta rá a metzi légiós. – Bár volt már szerencsém többször is telt ház előtt futballozni, a pénteki élmény mindenképpen az élre kívánkozik. Mert ezúttal nem Brazíliának, Argentínának vagy a Real Madridnak szólt a hatalmas érdeklődés, hanem nekünk. És most mindjárt hadd köszönjem meg a szurkolóknak a támogatást, mert az, hogy a kapott gól után is mellettünk álltak, nagyot lendített rajtunk.

– A lefújást követően belestem az öltözőjükbe, de nem repkedtek a pezsgős-dugók…
– A lelátón ugyan ünnepi volt a hangulat, bennünk, játékosokban vegyes érzelmek dúltak. Meglehet, kissé elfogult vagyok, ám úgy vélem, többet tettünk a sikerért, mint a vendégek, sőt merem azt mondani, hogy közelebb is álltunk a győzelemhez. Rendben, tisztességes eredményt értünk el a címvédő ellen, azonban nem lehetünk maradéktalanul elégedettek, hiszen hazai pályán mindenképpen nyerni akartunk. Ezután nincs más választásunk, mint hogy Olaszországban verjük meg riválisunkat.

– Azért nem kell túlzásba vinni: a kettő kettő már továbbjutást érne.
– Kockázatos lenne döntetlenre játszani. A lényeg az, hogy gólt, gólokat kell rúgnunk, aztán meglátjuk, hogy az mire lesz elég. Az olaszok biztosan más stílusban futballoznak majd a visszavágón, de én képesnek tartom magunkat arra, hogy Fermóban kiharcoljuk az Európa-bajnoki részvételt.

– Ahhoz gyaníthatóan még a péntekinél is többet kellene nyújtaniuk.
– Egyetértünk. A hibáink számát lehetőleg a nullára kell szorítani. Persze néhány baki benne van a játékban, ugyanakkor az volna a hiba, ha egy-egy ember nyakába varrnánk őket. A keretben huszonketten vagyunk, így alkotunk egy csapatot. Ha hibázunk, azt együtt tesszük, ha gólt szerzünk, azt is.

– Akkor gratulálok az egész gárdának a ballábas találatáért.
– Köszönjük! Számomra külön öröm, hogy a Fradi-pályán végre megszereztem az első gólomat. Korábban, a Ferencváros játékosaként ugyan betaláltam már egyszer-kétszer a vetélytársak kapujába, de az rendre idegenben történt. Most azt mondom: a legjobbkor debütáltam az Üllői úton, mert ha nulla egyről kellene nekivágnunk a fermói találkozónak, nem sokan fogadnának a továbbjutásunkra.

– Utánanézett már, hogy jövőre mikorra írták ki a kontinenstorna nyolcas döntőjét?
– Ami a jövőt illeti, csupán azt tudom, hogy a visszavágót november tizenötödikén, kedden rendezik meg. Úgy vagyok vele, veszélyes, ha valaki nagyot álmodik, mert ha netán nem teljesül, az nagyon fájdalmas tud lenni. Azt ellenben megígérhetem: ha számunkra mégis álomszerűen alakul a kedd este, akkor sebtiben kiderítem, mikor lesz a finálé…