Gólszerző(k): Berbatov (30.), Lazarov (55.)
Cserék: Halmosi helyett Kerekes (46.), Lazarov helyett Georgiev (61.), Jankov helyett Gragorov (68.), Sz. Petrov helyett Kamburov (73.), Buzsáky helyett Kovács Z. (77.)
Sárga lap: Torghelle (33., 90+2.), Sz. Petrov (66.)
Kiállítások:Torghelle (90+2.)

A csoport másik mérkőzésén: Horvátország – Svédország 1-0 (0-0)
G.: Srna (56. – 11-esből)

Meglepő érdektelenség közepette kezdődött a találkozó, bár ez csak számunkra volt meglepő, hiszen a házigazdáknál már eleve ezer körüli nézőszámra tippeltek.

Mit mondjunk, bejött. De ezen még a magyar labdarúgás jelenkori érdektelenségén megedződött szemlélő is elcsodálkozott. Mert legalább nálunk a válogatott visszaszerzett valamint abból a bizonyos presztízsből az utóbbi időben.

Persze, ez a magyar presztízs Szófiában nem eladható termék, a házigazdák világbajnoki részvételről szőtt álmaikkal pedig már hozzánk hasonlóan leszámolhattak. Szimplán a nemzeti együttes pedig nem indította be a szófiai tömegeket.

A magyar szövetségi kapitány kényszerszülte összeállítása egy meglepetéssel szolgált, a ballábas Huszti valóban jobb oldali középpályásként kezdett.

Az ötlet azonban korántsem volt hamvába holt: a Franciaországban légióskodó játékos bejátszotta a szélt, megjátszható volt és ő is pontosan dobta támadásba társait.
Ennek volt köszönhető első lehetőségünk: Torghelle futott el bátran Huszti labdájával az alapvonalig, kapu felé kanyarodni azonban nem tudott rendesen – védője üldözte belül -, így végül éles szögből a rövid felsőnél a kapufát találta telibe.

Csak nem jöttek a bolgárok, lendületet, ötletet véletlenül sem lehetett felfedezni játékukban, mi viszont rendes iparosként tettük a dolgunkat. Többet is, mint egy egyenlő erők küzdelmében a vendéggárdától úgy általában elvárható lett volna. A hazaiak nem állították megoldhatatlan feladat elé védőinket, sőt, már védekező középpályásainkat sem. Az első izgalmas pillanat akkor adódott Király kapuja előtt, amikor Gyepes az ötösünkön felszabadítás helyett hátsójára esett és pókfocis mozdulatát követően csak tíz métert szállt el a labda, de a társak kisegítettek.

A huszadik percben Torghelle negyedszer ugrott volna ki szinte ziccerben, de a partjelző nem volt tétlen. Maradjunk annyiban, a négyből legalább egyet eltalált, a többinél másodperces fáziskésésben volt és mindannyiszor a kárunkra lengetett. Mutatta is neki a mi Sándorunk, hogy valami baj lehet a látásával. Na nem, mintha féltenénk a magyar csatárt, ami a zsiványságot illeti, de ezúttal igazat kellett neki adnunk.

Ezzel szemben a túloldalon két, még véletlenül sem határesetes szituációban nem lobogtatták meg a zászlót. Értetlenkedve álltak a magyarok az ítéletek előtt, de talán nem veszik kedvüket ez a fajta megkülönböztetett figyelem…

Mégsem ez a plusz segítette a bolgárokat vezetéshez: szinte a semmiből szerezték a góljukat, a magyar védelem hathatós közreműködésével. Miközben azért szurkoltunk, hogy a bátor és láthatóan összhangban dolgozó Hajnal, Buzsáky páros játéka eredményre is vezessen, Berbatov talált a magyar hálóba.
Egy kósza bolgár felívelésre Gyepes és Berbatov egymást átkarolva küzdött a tizenhatos vonalán, a labdát fejjel a magyar védő érte el, aki viszont így mozdulatával megtévesztette a kapujából már valamiért kilépő Királyt. A labda átszállt a magyar kapus felett és a lesipukás, az akcióhoz klasszisából szinte semmit hozzá nem tévő Berbatov két lépésről az üres hálóba pofozta a labdát.

A középkezdés után Torghelle ugrott fel egy felívelésnél a tizenhatos belül, a bolgár kapus kifutott a gólvonaltól tizenkét méterre, de végül nem ugrott fel. A magyar csatár így a levegőben persze megverte őt, a labdát is megjátszotta, bár nem alakult ki gólveszélyes helyzet. Általános magyar megdöbbenésre a játékvezető mégis szabálytalanságot látott a magyar csatárnál, belefújt sípjába és még sárga lapot is adott Torghellének, aki így már biztos kihagyja a horvátok elleni szerdai mérkőzést két sárgája miatt.
A félidő hajrájában Bodnár gondolt egy merészet és két hátráló bolgár védő között megtolta a labdát. Sikerült, már a tizenhatoson belül szándékozta utolérni átadását, amikor a keresztezni érkező bolgár védő karral simán ellökte, miután a labdát meg sem akarta játszani. A nem éppen gyenge fizikumáról ismert magyar játékos elesett, őt ellökni pedig mindenképpen bravúr. Így gondolhatta ezt a játékvezető is, aki nem látott szabálytalanságot. Nem is állítjuk, hogy egyértelmű tizenegyes volt – Lothar Matthäus sem háborgott, pedig… -, de olyat már láttunk, hogy ilyen lökés után befújták a büntit.

A magyar szövetségi kapitány egyébként sem a szokott vehemenciával követte az első félidőben az eseményeket. Talán a látottak nem paprikázták fel vagy csak a körítés.

A második félidőben cserélt Matthäus: Halmosi helyett, de nem a helyén Kerekes folytatta. (A felállásunkban annyi változás történt, hogy Buzsáky húzódott ki a pálya közepéről a jobb szélére.) Amíg a csere megtörtént, vártunk a kezdésre, Bodnár pedig a játékvezetővel beszélte meg az első félidő végén történt tizenegyes gyanús szituációt. A szerb játékvezető viccesre véve a figurát mosolyogva mutatta be a magyar csapatkapitánynak, miért is szabályos az, ha az embert karral ellökik…

Különösebb esemény nélkül csordogált a találkozó a második játékrészben, amikor tíz percnyi játék után G. Iliev középen tört be a magyar tizenhatoson belülre három védő között. A keresztezni érkező Hajnal lepattant róla, Stark leült a földre, Király kifutott, a bolgár játékos pedig lövés helyett okosan az akciót kísérő, tőle négy méterre üresben helyezkedő Lazarov elé játszott, akinek nem okozott gondot az árván hagyott kapuba helyezni.
A magyar csapat, Királlyal az élen lest reklamált, de egyrészt nem adtak igazat nekik a játékvezetők, másrészt meg nem is volt igazuk.

Matthäus is kezdte elveszíteni a türelmét, ekkor már sokadszor kellett őt figyelmeztetniük a játékvezetőknek. Való igaz, lehetett oka a bosszankodásra, hiszen a magyar csapat kétgólos hátrányban leülni látszott. Már nem a három pontért, hanem a becsületgólért dolgozott, de az egyszerű eszközökkel operáló hazai védelem ellen nem sok lehetőségük adódott.

Csak távolról: előbb Kerekes huszonötről a jobb alsót, majd Torghelle huszonkettőről ballal a bal felsőt vette célba. Előbbit bravúrral védte Ivankov, utóbbi a kapufán csattant.
A csere miatt kevesebb emberrel felálló, kicsit ki is nyíló magyar középpályát ekkor gyorsabban átjátszották a bolgárok, többször is a védelmünkre vezették rá a labdát, de sok ötlet, átütőerő és lendület ekkor sem jellemezte játékukat.


Torghelle került helyzetbe román védelmi kihagyást követően – miért volt az az érzésünk, hogy a Görögországban légióskodó játékoson kívül egyetlen magyarban sincs "benne" a gól -, de mielőtt lövésre lendült volna a lába, a bolgár védő, ha nem is látványosan, de buktatta őt. A játékvezető sípja néma maradt. Kevéssel később már csak a csereként beálló Kovácson múlt, hogy nem szépítettünk: egy pattogó labdát, félfordulatból, ígéretes helyről magasan a kapu fölé vágott.

A rendes játékidő letelte előtt egy perccel Huszti két szép csellel játszotta magát tisztára a bal oldalon, becenterezett labdáját Torghelle három lépésről spiccelte a hálóba, lesről.

A játékvezető fújt, Torghellénél pedig elszakadt a cérna. A labdát szerette volna már gyorsan középkezdéshez letenni, de a tizenhatosnál járt, amikor tudatosult benne: oda a szépítő találat. Dühből nagyot rúgott a labdába, amely sárga, majd piros lapot ért a játékvezetőnél.

Tulajdonképpen ezzel véget is ért a mérkőzés, Matthäus még számon kért a játékvezetőn néhány dolgot – nem is fogott kezet vele -, de bosszúsan könyvelhettük el az újabb vereséget a világbajnoki selejtezősorozatban, ráadásul újabb meccset, rúgott gól nélkül.
Ettől függetlenül az összképet tekintve egyáltalán nem érdemelt vereséget a Szófiába három pontért utazott magyar labdarúgó-válogatott, mert mezőnyben semmivel nem dolgozott kevesebbet és játékban sem maradt el a házigazda bolgár csapattól, nem mellékesen legalább annyi helyzetet alakított ki, mint ellenfele.

Viszont vereséget érdemelt, mert senki nem volt a magyar csapatban, aki a vezér szerepét magára vállalta volna a pályán, mert Torghellén kívül egyik játékosában sem volt benne ténylegesen a gólveszély és védekezésben két olyan hibát követett el – egy egyéni és egy csoportosat –, amely nem engedhető meg nemzetközi szinten. Továbbá nem hitte el magáról, hogy egy láthatóan nem túl motivált hazai csapat ellen itt tényleg lehet keresnivalója és tényleg létkérdés lenne számunkra a három pont megszerzése, a csoportharmadik hely elérése.