Jó hírt kapott a két együttes a meccs előtt, hiszen nem sokkal a kezdő sípszót megelőzően lett vége a Ta’Qualiban a Málta-Horvátország találkozónak, amelyet a csoportban listavezető horvátok nem tudtak megnyerni (1-1).

Zlatko Kranjcar szövetségi kapitány együttese tehát két pontot Máltán hagyott, ami a svédek szempontjából a következőt jelentette: ha nyernek Budapesten, átveszik a vezetést a csoportban, és egy horvátországi döntetlennel is az élen maradhatnak az utolsó forduló előtt.
A mieink szempontjából a képlet úgy módosult: ha legyőzik a skandinávokat, nem csupán őket közelítik meg két pontra, hanem a horvátokat is négy egységnyire, így matematikailag még csoportelsők is lehetnek.

Na, persze ki gondolt azokban a percekben erre, a kérdés sokkal egyszerűbb volt ennél: győzelem vagy búcsú a világbajnoki részvételről szőtt álmoktól.

Az első játékrészben egy hihetetlenül harcos, nagy akarattal futballozó magyar válogatottat láthatott a publikum, a játékosok nagyon keményen, néha a testi épségüket - s eleinte a svédekét - sem kímélve küzdöttek. Takács és Böőr már az első tíz percben összeszedett egy-egy sárga lapot, majd Hajnal kapta a harmadikat, de aztán az egész csapat jobban összpontosított, és nem nagyon volt több elkésett belépő. Közben Ibrahimovic megpróbálta megritkítani a magyar védelmet: előbb Éger arcát találta telibe 15-16 méterről labdával, majd "személyi testőréét", Juhászét stopliscipővel.
Utóbbi járt rosszabbul, már a félidő vége felé látászavarra panaszkodott, s Lothar Matthäus szövetségi kapitány le is cserélte a szünetben. A helyére Gyepes Gábor állt be.

A csontropogtatás helyett azonban inkább beszéljünk a futballról, hiszen volt az is, méghozzá magyar és svéd helyzetekkel. Az első nagy lehetőség Huszti Szabolcs előtt adódott a 15. percben. Mintaszerű magyar támadás végén Gera szélre kitett labdáját Bodnár emelte be a visszafutó védők mögé, és a második hullámban érkező Huszti bevetődve kapura rúgta, de a földről felpattanó labdát Isaksson bravúrral szögletre tornászta.

A 38. percben egy Ibrahimovic-lövés borzolta a kedélyeket, a bosnyák felmenőkkel is rendelkező csatár 19 méterről leadott, nagy erejű bombája komoly gondokat okozhatott volna, ha Éger lábán nem változtat irányt. Lehet, hogy enélkül a hálóban kötött volna ki, így az oldalhálóban landolt.
A 43. percben még melegebb helyzetet úszott meg a csapat, amikor Ibrahimovic jobb oldali szabadrúgásánál középen Larsson előrevetődve, csukafejessel továbbította a kapu felé a földről felpattanó labdát, szerencsére azonban az a bal kapufa mellé ment.

A félidő ráadásában jártunk már, amikor a svéd kapu előtt rendezett tűzijátékot Matthäus csapata. Előbb Isakssonnak volt szüksége minden tudására, amikor Bodnár 23 méterről kioldott föld-levegő rakétáját bokszolta fölé, aztán a kisszöglet után Gera balról, szinte cimbalomszögből próbálta becsavarni a labdát a hosszú sarokba, és bizony nem sokat tévedett.

A szünet után folytatódott a két együttes már-már elkeseredettnek nevezhető küzdelme, amely - akárhogyan is nézzük - egyenlő erők harca volt.

Az igazi gólhelyzet ismét a mieink előtt adódott, miután Bodnár hatalmas jobb oldali bedobását Gera fejjel továbbcsúsztatta, de Huszti szinte ziccerben talán túl sokat várt, így nyolc méterről leadott lövését végül blokkolták.
Bár a játékra és az iramra igazán nem lehetett panasz, a következő nagy lehetőségre a 83. percig kellett várni. Nem volt gólhelyzet, mégis gól születhetett volna, amikor Andersson jobb oldali szabadrúgását Mellberg fejelte magasra ugorva a bal felső sarok irányába, ám Király a levegőben úszva szögletre ütötte a labdát.

A hajrában többet veszélyeztetett a magyar válogatott. Előbb Böőr majdnem megcsinálta magának a ziccert, aztán Torghelle vett át nagyszerűen egy hosszú átadást a 16-oson belül, de aztán nem legurította a labdát lövésre Gerának, hanem ráemelte a csapattárs testére, így a védők odaértek.
Az utolsó percekben beállt Halmosi és Kerekes is, hátha sikerül megszerezni a döntő találatot, ám ez egy valódi zseni jóvoltából nem nekünk, hanem a svédeknek jött össze.

Néhány pillanatig döbbent csend ülte meg a Puskás Ferenc-stadiont, amikor Zlatan Ibrahimovic Gyepes mellett átvette a labdát a 16-os jobb felső sarkánál, meghúzta a jobb oldalon, majd egészen éles szögből egészen hatalmas gólt ragasztott Király kapujának bal felső sarkába (0-1). Semleges szemmel nézve szemet gyönyörködtető találat lett volna, így azonban másodpercekbe tellett, mire Magyarország felfogta, mi történt, és miért tombol a lelátó sárgába öltözött része.
Többre gyakorlatilag már nem is volt idő, a svéd válogatott 1-0-ra megnyerte a meccset, és átvette a vezetést a csoportban. Nekünk pedig muszáj lejegyeznünk: 1990, 1994, 1998 és 2002 után 2006-ban is a magyar válogatott nélkül rendezik meg a futball-világbajnokságot.

Lothar Matthäus csapatának ma esti teljesítményéről csupán az elismerés hangján lehet szólni, ha csak az elszántságon és az akaraterőn múlott volna, mi nyertük volna meg ezt a meccset. Nekünk azonban egyelőre nincsen Zlatan Ibrahimovicunk…