Figyelem a tekintetét!
- És milyen, gyilkos?

- Nem állítanám. Igaz, már negyvennyolc órája annak, hogy ki tudja, milyen módszerrel, de "megszabadult" volna Lothar Matthäustól…
- Azért nem volt az olyan vészes. Szerintem inkább a csalódottság volt leolvasható az arcomról. Egész héten úgy készültem, hogy kezdő leszek, erre a csapathirdetésnél rádöbbentem, tévedtem. Egyébként mutasson nekem egy olyan labdarúgót, aki elégedetten fogadja, ha a cserék közé jelölik. Az már régen rossz, ha valaki megelégszik azzal, hogy a kispadon kap helyet. Aki így gondolkodik, az jobban teszi, ha felhagy a futballal.
- Nyilván ez eszébe sem jut önnek.
- Mondjon bárki bármit, fogják rám, hogy lusta vagyok, meg hogy nem feszülök meg az edzéseken, profinak tartom magam. Aki jól ismer, az úgyis megerősíti, hogy a hozzáállásommal sosem volt probléma. A Ferencvárosban is sokszor mellőztek, mégsem ment el a kedvem, és tessék, ma már a Metz játékosa vagyok. Ráadásul Franciaországban komolyan számolnak velem, ezt jelzi, hogy eddig mind az öt bajnokin pályára léptem. 
Akkor lezárhatjuk ezt a témát.
- Annál is inkább, mert a kapitánnyal is tisztáztuk ezt a kérdést.

- Miben maradtak, kezdő lesz szerdán?
- Majd a meccs előtt kiderül. Azt azért leszögezném: ez a történet nem rólam szól, hanem arról a húsz játékosról, aki a svédek ellen készül. Vagyis a válogatottról. S ha a helyzet úgy kívánja, csereként is teljes szívvel és erőbedobással segítem ezt a csapatot.

- Szombat este, ötvennyolc perc elteltével beszállva, két gólpasszal járult hozzá a sikerhez.
- Azt, hogy a harmadik találatunk előtt Takács Ákos elé pöccintettem a labdát, nem sorolnám az asszisztok közé, hiszen az a gól egyes egyedül a társam érdeme volt. A negyediket viszont sokkal inkább a magaménak érzem, tudniillik a szögletből úgy kellett középre ívelnem a labdát Rajczi Péter fejére, ahogy azt begyakoroltuk.

- Szerdán csak csereként jut szóhoz, ugyanakkor megint ad két gólpasszt - aláírja?
- Ha azt is garantálja, hogy nyerünk, akkor igen. 
Az őszinteséget ne keverje az optimizmussal, úgy válaszoljon: legyőzhetik Svédországot?
- Ha a világ második legjobb válogatottja, Argentína ellen volt esélyünk a győzelemre, a svédekkel szemben miért ne volna?!

- Mondjuk azért, mert legutóbb három nullára verték Bulgáriát.
- Csakhogy akkor rúgták a három gólt, amikor az ellenfelük tíz emberrel játszott. Nemzetközi szinten sokat számít ám az emberelőny, gondoljon csak vissza a horvát-magyar meccsre, amikor éppen engem állítottak ki. Akkor még nulla nulla volt, a végén meg három nulla… Amúgy lassan egy év telt el azóta, és merem állítani, erősebbé váltunk. Fiatal, lelkes és ütőképes csapatunk van, amely sokra viheti.

- No de meddig?
- Töretlenül hiszek benne, hogy jövőre mindjárt Németországig.